PROLÓGUS

1998. április 10.

- Na, Zayn! - sipítottam fel, mikor a legjobb barátom meghúzta a hajam és utána elfutott. Hosszú, barna hajam előre dobtam a vállaim felett, és azonnal simogatni kezdtem puha hajszálaim. Azonnal lehuppantam a puha fűre, miközben a Nap felé toltam fényes loboncom, mert imádtam nézni, ahogyan csillognak a sugarak fénye miatt. Éppen tanulmányoztam barna tincseim, mikor valaki megkocogtatta a vállamat, így azonnal oda kaptam a tekintetem.

- Bocsánat... - lehajtott fejjel állt mellettem Zayn, miközben kezeit a háta mögött összefogta, és egyik lábról a másikra állt. Rögtön elmosolyodtam, majd halkan felkuncogtam, miközben magamhoz húztam, hatalmas ölelésemben. - Boldog szülinapot, Lin! - hallottam meg édes hangját, mire arcom fülig pirult és egy hajszálamat tekergettem. - Ugye tudod, hogy te vagy a legjobb barátom? - csillogó szemekkel kémlelt, mire vigyorogva bólogatni kezdtem.

- Te pedig az enyém. - gyorsan egy puszit nyomtam puha arcára, majd anyukám csilingelő hangjára kaptam fel a fejem. - Mennem kell... - suttogtam szomorúan, mire tekintete ellágyult és szorosan megölelt.

- Örökké legjobb barátok! - suttogta a hajamba, majd eltoltam és futni kezdtem anyu felé, aki guggolva várt, kezeit széttárva, hogy felvehessen.

2004. szeptember 1.

Az iskola előtt állok és félek bemenni. Nem, mielőtt azt hinnétek, nem új iskolába kerültem. Egyszerűen csak most lettem ötödikes. Új tanárok, akiknek ismételten bizonyítanom kell. Nem szeretek veszíteni és félek, hogy valami rosszul fog elsülni, nem úgy, ahogyan én szeretném.

- Nem kell félni... - suttogta valaki a fülembe mögülem, mire egy picit megugrottam, ugyanis a szívbajt hozta rám, ezzel a malőrjével. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni. - sétált mellém Zayn-persze Ő már hetedikes-, mire a szívem dobbanásai lassulni kezdtek, hogy nem valami idegen susog itt nekem a fülembe. Az elég ijesztő lett volna...és beteg. Mindegy is, nem kéne ilyeneken gondolkodnom, még csak az kéne, hogy beképzeljek magamnak valamit, mert képes vagyok rá, hogy bebeszélek olyanokat, amik soha a büdös életbe meg sem történhetnének. Fura vagyok, ezt már mások is megmondták, mégis így szeretnek. Na jó, ez elég egoistán hangozhatott, de higgyétek el egyáltalán nem az vagyok! Csak a barátaim rám ragasztották és azóta ilyen vagyok, de nem bánom, mert ettől erősebbnek és bátrabbnak tűnök.

- Nem akarok bemenni... - amint kiejtettem ezeket a szavakat, legjobb barátom megfogta a kezem és elkezdett befelé húzni. A torkomban gombóc volt és a szívem hevesen vert, míg ajkaim meg-megremegtek, de nem az új tanév miatt. Foghatnám arra is, de minek? Fölösleges lenne, mert már saját magamnak bevallottam, hogy igenis többet érzek Zayn iránt, mint barátság, de ezt senki sem tudja. Mivel Zayn a leghelyesebb fiú az iskolában-legalábbis a legtöbben, így tartják-, ezért néha, na jó elég sokszor ferde szemmel tekintgetnek rám, mert folyton Vele vagyok. A lányok között nincs nagy barátságaim, kivéve egyet. Zina az egyedüli, akivel borzalmasan jóban vagyok. Ő a legjobb barátnőm, az "elveszett" testvérem. Imádjuk egymást és elválaszthatatlanok vagyunk, úgy mint Zaynnel. Bár Vele másabb a kapcsolatom. Sokkal bensőségesebb, mert míg a Malik fiút születésem óta ismerem, addig Zina-t csak elsős korom óta. Igaz nem egy osztályba járunk, mégis valahogy egymásra találtunk.

- Pedig muszáj lesz! - nevetett fel gyerekességemen, mire azonnal bevágtam a durcit. - Na ne szórakozz velem. - állt meg pontban akkor, mikor meglátta morcos arcom. Szemeimet összeszűkítettem és ajkaim szívni kezdtem, míg szemöldököm összehúztam. - Gyere már. - megpróbált húzni, de nem hagytam magam. - Jó, te akartad. - vigyorgott rám azzal az eszeveszettül szexi mosolyával, mire előre féltem. Sajnos nem volt időm rájönni, hogy mire készül, mert azonnal felkapott és elkezdett bevinni a suliba. A hátát kezdtem verni és hangosan nevetni, de nem hatotta meg szenvedésem, sőt, nagyon jól szórakozott rajtam.

- Jó-jó bemegyek, csak tegyél le! - visítottam fel, mire megállt és a lábaimmal újra a stabil talajon állhattam. - Szemét. - morogtam mérgesen egy bújkáló mosoly kíséretében, mire hangosan felröhögött. Mindenki ránk kapta a tekintetét, de ahogy láttam Malikot ezt cseppet sem zavarta, engem viszont annál inkább. Gyorsan túl kellett tennem magam ezen, mert legjobb barátom azonnal elkezdte a szokásos hülyeségeit magyarázni.

2009. X-Faktor jelentkezés utáni időszak

Nem hittem el. Én értem, hogy neki ez az álma, de az én, a mi álmunkkal mi lesz? Egyszerűen nem tudtam felfogni azt, hogy Ő inkább választotta a sztárságot, mintsem engem és a világ körüli utazásokat. Megsértettnek és becsapottnak éreztem magam, így döntöttem úgy, hogy itt hagyom ezt a várost és elindulok egyedül a magam útján. Nem kell nekem senki, csak én magam. Ezzel az elvvel indultam meg, azonban még sem sikerült. Egy héten keresztül még itthon voltam és minden időmet a legjobb barátnőmmel töltöttem, meg persze a családommal, de Zaynnel nem is foglalkoztam. Ha hívott kinyomtam, ha átjött elbújtam itthon, vagy kimenekültem a hátsó ajtón és elmentem a legjobb barátnőmhöz. Tudom butaság, de akkor valami eltört bennem. Pontosan nem tudom, hogy mi, de azt tudom, hogy kegyetlenül fájt.

Végül, azután a hét után elmentem. Zaynnek írtam egy levelet, hogy ne keressen, mert elmentem megvalósítani az álmomat. Azaz világ körüli útra mentem.

Igaz egy ideig borzalmasan hiányzott, de utána túltettem magam az egész ügyön és élveztem a különböző országok barátságos környezetét és más milyenségüket.

2014. március 16.

Végül el jött ez a pillanat. Újra itthon. Első utam azonnal haza vezetett, ahol leraktam a cuccaim és kicsomagolta, majd a szüleimmel töltöttem pár órát. Azonban én nem ezt szerettem volna. Miután anyuék kibeszélték magukat, bocsánatot kértem tőlük és elmentem otthonról. Az utcákon sokáig bolyongtam, mire erőt vettem magamon és egy bizonyos ház felé vettem az irányt. Nem tudom, hogy most itthon van-e a családjánál Bradfordban, vagy éppen Londonban tengeti napjait. Azonban ezen nem volt sok időm gondolkodni, mert gyorsan oda értem a hatalma házhoz, ami még mindig úgy festett mint lassan öt éve. Vettem egy hatalmas levegőt és becsöngettem.

Mire vállalkoztam én?!